2011. november 3., csütörtök

A tömegközlekedés, mint a természetes kiválasztódás helyi eszköze


Ha beköltözöm egy új lakásba, rövidesen két dolog szokott bekövetkezni. Egy: elkezdik felújítani a házat vagy környékét. Kettő: elkezdenek kiégni a villanykörték. A házfelújítás kb. egy hónapja kezdődött, de meglehetősen olaszos tempóban zajlik. Körülbelül mostanra jutottak el odáig, hogy sikerült az állványokat a nyolcadik emeletig felhúzniuk, úgyhogy végre elkezdhetnek dolgozni – bár nem tudom, merjem-e egyáltalán munkavégzésnek nevezni azt a napi három órát, amit a munkások végigkopácsolnak az udvaron. Az általuk végzett tevékenység céljára eddig nem sikerült rájönnöm, és ha ebben a tempóban folytatják, valószínűleg jövő ilyenkorra sem leszek sokkal okosabb. És tegnap megint kiégett egy villanykörte. Ez már a második. Szerintem ez nem normális.

A rómaiakat egyébként úgy vettem észre, minden más olasz utálja. Ezt némileg meg is értem: nincs a Földön még egy olyan udvariatlan népség, mint az örök város lakói. Bár meglehet, hogy ezt a véleményt kizárólag a tömegközlekedési eszközökön tanúsított magatartásuk miatt érdemelték ki tőlem. A buszra feljutás itt olyan, mint a természetes kiválasztódás az evolúcióban – a gyengébb elpusztul a harcban.

Már-már megszállottságnak nevezhető az a törekvés, amellyel a rómaiak igyekeznek felférkőzni a meglehetősen rendszertelen gyakorisággal közlekedő járművekre. Mivel a buszok viszonylag ritkán járnak és általában zsúfolásig tele vannak, a helyiekben kialakult az a szokás, hogy akkor is be akarnak előzni, ha történetesen tökegyedül állsz a buszmegállóban. Mivel mindenképpen előtted szeretnének felszállni a buszra, csak úgy érzik biztosítva az elsőbbségüket, ha pontosan előtted cövekelnek le - akkor is, ha kettőtökön kívül egyébként senki más nem várakozik a megállóban. Valószínűleg az elsőbbség elvesztésétől való félelem alakította ki bennük azt a szokást is, hogy jobbszeretik az úttest felől megközelíteni a megállóhelyeket, mivel így biztosan az első sorba kerülhetnek a várakozók között. De nemcsak azon mesterkednek, hogy a többi utastárs előtt szálljanak fel, hanem azon is, hogy lehetőleg még a leszálló utasok előtt. A leszálló utas is csak egy akadályt jelent a buszra történő mielőbbi feljutásban, így szívesen bocsátkoznak közelharcba velük. Ha pedig egyszer végre feljutottak a járműre, Istent s embert nem ismerve vetik rá magukat az üres székekre (már ha vannak). A megszerzett ülőhelyre, mint értékes trófeára tekintenek, így aztán minimum 100 évesnek kell lenned és mindkét lábadnak amputálva kell lennie ahhoz, hogy valaki átadja neked a helyét. (Ha mégis olyan emberrel találkoznál, aki át kívánja adni neked az ülését, biztos lehetsz benne, hogy nem rómaival van dolgod).

A közlekedés amúgy minden bizonnyal Róma egyik rákfenéje. Még kiutazásom előtt vettem egy könyvet, amit egy Bostonban élő római, bizonyos G. Franco Romagnoli írt a helyi életről. Inkább szociológiai mű, mint útikönyv, de számomra nagyon hasznos információk vannak benne, mindemellett pedig a pasi meglehetősen szórakoztatóan is ír. Ebben a könyvben olvastam, hogy a közlekedési dugók gyökere abban keresendő, hogy Rómában sohasem készítettek városfejlesztési tervet, így aztán az egész város teljesen ötletszerűen épült fel. Főleg az újabb városrészek esetén fordult elő, hogy a befektetők teljesen illegálisan, mindenféle hatósági engedély nélkül kezdték el felhúzni a bérházakat, amiket aztán később természetesen már nem bontattak le, viszont ennek az ötletszerű terjeszkedésnek köszönhetően képtelenség volt utólag kialakítani Rómában egy ésszerű közlekedési hálózatot. Így aztán minden nap hosszú órák telnek el azzal, hogy az emberek a dugókban ülnek, ennek ellenére valami érthetetlen megfontolásból az Istennek se lennének hajlandóak lecserélni az autójukat biciklire. Az autó egyfajta természetes tartozéka a rómaiknak, és elszörnyedve néznek arra az emberre, aki nem rendelkezik a környezetszennyezés eme csúcstermékével. Mindenkinek szent meggyőződése, hogy Rómában nem lehet autó nélkül létezni, mert annyira rossz a közlekedés - és közben nem veszik észre, hogy pont azért ilyen borzalmas a helyzet, mert mindenki mindenhova autóval megy. De erről sosem fogod tudni meggyőzni őket.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése