2011. november 21., hétfő

Fülig Jimmy római kalandjai véget érnek...


Szerdán visszarepülök Budapestre. Igazából nem tudok semmiféle bölcs konklúzióval szolgálni az olvasóknak, mivel magam sem értem még igazán, miért nem úgy történt minden, mint a filmekben, ahol a jól bevált klisék szerint a kritikus pillanatban feltűnik egy nyájas jóakaró, és megmenti a főhőst attól, hogy könnyek közt belebukjon a Tevere tajtékos hullámaiba. Bizonyára nekem is szükségem lesz egy kis időre ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a nyájas jóakaró felbukkanásának hiányát, és valahogy integrálni tudjam a történteket.

Pontosan 8 hetet töltöttem itt, Rómában. Ezalatt az idő alatt az eufórikus örömtől a szélsőséges depresszióig az érzelmi skála minden fokát megjártam. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani az átélteket, mint amikor az ember nagyon szerelmes, és erről a szerelemről egyszer csak kiderül, hogy reménytelen. Nagyon intenzív, nagyon felkavaró időszak volt, ami most már a feldolgozási fázisba hajlik.

Az utóbbi hetekben sokat gondolkoztam a kudarc természetén, és azon, hogy vajon kudarcot vallottam-e itt a próbálkozásaimmal. Azt hiszem, hogy valahol mélyen úgy tekintettem az életem során előforduló kudarcaimra, mint véletlenekre, amelyek bizonyosan elkerülhetők lennének a jövőben, ha ezt vagy azt csinálnám, vagy változtatnék az életemen. Most úgy látom, hogy a kudarc valami olyasmi, ami természetes velejárója az életnek, és nem valamiféle véletlen vagy kivételes tragédia. Akkor lesz belőle tragédia, ha ekként tekintünk rá.

És az is kétségtelenül kiderült, hogy sajnos nem vagyok egy rettenthetetlen amazon, aki minden akadályon átverekszi magát, nem fog rajta gyilkos fegyver, és vert helyzetben sem adja át magát a csüggedésnek, hanem halálos sebből vérezve is harcol a végsőkig.
Elfáradtam. Nem megy tovább. És azon gondolkoztam, hogy nem lenne-e egyszerűbb elfogadni a korlátaimat, és egyben magamat is olyannak, amilyen vagyok, ahelyett, hogy örökösen harcban állnék önmagammal, és mindig más akarnék lenni – bárki, csak ne én…    

Nem könnyű feladat.

Folyt. köv. – valahol máshol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése